Egy nem jelentéktelen szépséghiba is szúrja a ”reformerek” szemét, az, hogy az egészségügy, a rendszerváltás után több mint tizenöt évvel, - igaz, egyes területei már üzleti alapon működnek, - de a legnagyobb részei, és a finanszírozása döntően magán viseli a „szocializmus” jegyeit, amelyeket ebben a gazdasági és politikai környezetben megengedhetetlennek tartanak.

A „reform” fő akadálya, hogy az egészségügyi intézmények (rendelők, kórházak, stb.) állami, önkormányzati, egyetemi, stb. tulajdonban vannak, amelyek non-profit, gazdasági társasággá átalakításához az önkormányzati törvény megváltoztatására lenne szükség, ami rengeteg időt venne igénybe, az idő meg sürget. Az üzleti (több) biztosítók megjelenésével megkerülhetővé válik mindez, mert a biztosítók kikényszeríthetik a tulajdonosváltást, olyan osztályok és rendelések felszámolását, - amelyek nem nyereségesek, - de teljes kórházak bezárását, nagyobb dolgozói létszámleépítését is, vagyis mindazt, amit a politikai kurzus nem mert, vagy nem tudott felvállalni.

A koalíció vezetői megegyezésre jutottak, az általuk jónak ítélt irányt is kijelölték, de az MSZP baloldali érzelmű része, – többsége? – nem ért ezzel egyet. A lakosság legnagyobb hányada nem figyel az egészségügy, de az élet más területének az átalakítására sem, mert meg van győződve, érdemlegesen a történésekbe amúgy sem szólhat bele. A szakmai szervezetek és érdekképviseleteik, az aktív civil szervezetek ellenzik ezt az utat, - érveiket azonban nem hallgatta meg a változtatásokért felelős politikai vezetés, - pedig nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják, hogy az üzleti biztosításra épülő betegellátás drágább, nem nyújt egyenlő esélyt a szolgáltatások

hozzáférésében, nem szünteti meg, sőt fokozza a korrupciót, megjelennek a szegényeket és a gazadagokat ellátó intézetek, nem érvényesülhet a szolidaritás elve, nem érdekeltek a betegségek megelőzésében, a versenyben a minél olcsóbb és rosszabb minőségű ellátás nyert teret. Jóval gazdagabb földrészek felelős vezetői az utóbbi években nekikezdtek a nagyobb, állam által garantált és ellenőrzött, nem üzleti alapú biztosítási rendszer kiépítésének, - felszámolva az üzleti biztosítás rendszerét, - mert ők már látják, ez biztosítja a nagy többség számára az egyenlő, legmagasabb szintű és a legolcsóbb ellátást.

A koalíciós pártok vezetői és a kormány a véleményük szerint lehető legjobb megoldást ajánlják nekünk, amit nem szabad elfogadni, mert ellene megy a lakossági és az egészségszakmai érdekekkel, figyelmen kívül hagyja a magyar nép gazdasági, és a szociális helyzetéből levezethető gondokat. 

A „tájékozatlan” lakosság nagy része ösztönösen, – jó megérzéssel – az államilag garantált, „egy biztosítós”, Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) mellett tette le a voksát, mint ahogy az egészségügyi szakma, az érdekképviseletei, a szakszervezetek, a civil szervezetek egy része, az egészségügyi Kamarák is. Társadalmi megegyezés nélkül, csak a törvények erejében bízva, erőszakkal, a többség akaratával szemben nem lehet sikert elérni. Meg kell állni a rohanással, a további rombolással, a leépítésekkel.

Gazsó Ferenc professzor egyik, a közelmúltban megjelent tanulmánya szerint: az ország megtermeli az oktatás, az egészségügy, a szociális területek működéséhez szükséges anyagi javakat, ezek alapján nem szükséges ezek magánosítása és működtetésükhöz külső tőke bevonása, az intézménybezárások, a dolgozók elbocsátása, - ez új lendületet adott a civil szervezeteknek, amelyek erejüket egyesítve olyan modell kidolgozásán munkálkodnak, - túl vannak az alapok lerakásán, - amely politikamentes, ciklusokon átnyúló, fejleszthető, a szolidaritás elvén alapul, a betegeknek egyenlő hozzáférést biztosít, a régiók rendszerébe illeszthető, önszerveződő, önkorrekcióra képes, érdekeltségi rendszere miatt alapvető célja az, hogy minél kevesebb beteg legyen a rendszerben, az egészségesek minél tovább azok maradjanak. Az egészségügyben, - ahogy az oktatásban is – megengedhetetlen a verseny. Az egészség nem áru! Az egészségügy a jelen, az oktatás a jövő. Egyiket sem szabadna egy valamit is magára adó kormánynak üzletbe bocsátania, kevesek hasznára, igen sokak nyomorúsága árán.

                  2007-06-17

                                                                              Dr. Jánosi Gábor

                                                                                                 orvos