Pozitívnak tartom az alternatív elveinket tartalmazó szöveg létezését. Lehetőséget nyújt arra, hogy alapvető bírálattal illessük a módosított alkotmányos szerződést, amelyet az EU kormányközi konferenciája dolgoz ki az állam- és kormányfők októberi lisszaboni csúcsértekezletére. Az alternatív javaslatainkat tartalmazó szöveg mindazonáltal távolról sem mondható kielégítőnek és megfelelőnek az előttünk álló szociális küzdelmek összehangolása szempontjából. Bármilyen fontos is az elvek kinyilatkoztatása, önmagában nem elegendő, mert szükség van reális szociális, gazdasági és politikai alternatívák megjelölésére is ahhoz, hogy átmenetet biztosítsunk a neoliberális Európából a Népek Szociális Európája felé. Alternatív társadalmi tervre van szükség, de ilyennel nem rendelkezünk. Ahhoz, hogy megszülessen, valódi párbeszédbe kell bocsátkoznunk egymással, tudományos megalapozottsággal, bővíteni kell látóhatárunkat földrajzi értelemben és a társadalmiszövetségek tekintetében egyaránt. Az alternatív Charta, az alternatív szociális tervközös munka gyümölcse kell, hogy legyen baloldal, és a neoliberalizmus meghaladásában a baloldallal együtt érdekelt, nem csak baloldali demokratikus erők között. Hiszen a szociális Európát mi nem magunknak akarjuk, hanem valamennyi dolgozó embernek, beleértve azokat is, akik nem a baloldalra szavaznak, de ugyanúgy szenvednek a neoliberális politika következményeitől, mint a baloldaliak. A közös munkába be kell vonni hívő testvéreinket is, akiket a társadalmi igazságosság, az emberi és a közösségi emancipáció eszméje vezérel. Ki kell terjeszteni a földrajti látóhatárt Keletre. Hiszen a kelet-európai országok nélkül, és nem csak a kelet-európai EU tagállamokra gondolok, nem lehetséges Európai Charta. Az előttünk fekvő Elvi Charta-tervezet szövege csak félig-meddig tükrözi azokat a indítványokat, amelyeket a kelet-európai mozgalmak képviselői nyújtottak be. Meg kell mondanom, hogy bizonyos pontokban az EU módosított alkotmányos tervezete haladóbb, mint a mi Elvi Chartánk tervezete, pl. a nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatosan. A mi tervezetünknek nincs mozgósító ereje Kelet-Európában.

Ezt azzal együtt is állíthatom, hogy Magyarországon hírt adtunk annak a brüsszeli sajtóértekezletnek a tartalmáról, amelyet Francis Würtz, Annick Coupé és Franco Russo tartott júniusban, s még a liberális sajtóban is bíráló

cikkeket jelentettünk meg a módosított alkotmány-tervezetről, népszerűsítve az alternatív Chartánkat. De ahhoz, hogy mozgósíthassuk a keleti országok közvéleményét, több kell. Hiszen ki gondolhatná komolyan, hogy Oroszország elfogadná pacifista elveinket, miközben a NATO rakétaelhárító támaszpontokat épít Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon? Mi pontosan ezért javasoltuk – eredménytelenül -, hogy iktassuk alternatív Chartánkba egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének követelményét. Vagy netán’ elfogadnánk a kollektív biztonsági rendszer helyett a módosított alkotmányos szerződésnek azt a kitételét, miszerint az Unió katonapolitikája kompatibilis a NATO-éval?

A Keletről megfogalmazódott vélemények túlnyomó többsége visszautasításba ütközött, anélkül, hogy megtudhattuk volna, kik és miért utasították el javaslatainkat és miért. Amikor pedig bíráltuk ezt az aligha demokratikus eljárást, ellenséges magatartást tapasztaltunk néhány nyugati barátunk részéről. Ez így nem mehet tovább, ha azt akarjuk, hogy tényleg közös legyen a Charta vagy a szociális program. Elfogadhatatlannak tartom a ráerőszakolás módszerét. Hogyan tudnánk kiszélesíteni társadalmi szövetségeseink körét, ha magunk között sem vagyunk képesek a demokratikus normák betartására?! Változtatni kell ezen a magatartáson.  Javaslom, hogy üljünk le és tisztázzuk a helyzetet, hogy együtt léphessünk tovább. Emlékeztetek írásban benyújtott részletes javaslatainkra.) A Szociális Európa megteremtése jobb együttműködést, nagyobb szellemi és politikai nyitottságot érdemel. Felül kell kerekednünk ideológiai korlátainkon, le kell küzdenünk a bizalmatlanságot más demokratikus erőkkel szemben. A közös célra kell összpontosítani, az akcióegység konkrét pontjaira. Tudom, nem könnyű, összetett feladat, mégis megéri, hogy vállaljuk azokért, akiknek az érdekében ma összeültünk ebben a teremben.

Engedjék meg, hogy végezetül meghívjam Önöket arra a nemzetközi tanácskozásra, amelyet Budapesten rendezünk október 27-én „Az 1956-os magyar forradalom értékei egy új társadalmi rend felépítéséhez” címmel. Köszönöm a figyelmet!

SE