27 Aug 2007 13:07. 
G. Imre László
prfgil@freemail.hu

Nem vettem komolyan a dolgokat, amíg „jövök – megyek – gyüszmékelek” utam során találkoztam egy „polgártársammal”. Olyannyira szikrázott lelketlensége a gyűlölettől, hogy pszichés zavaromban azt hittem, az ő dühödt szikraesője gyújtotta meg cigarettámat. Ez „Káros az egészségre” Lépnünk kell…, ki kell irtani őket…” hangoztatta kéretlen előadásában. Mi emberek – döbbenetünkben, tudatlanságunkban csak „bámultunk, mint borjú az újkapura”. A hadügyminiszter előzőleg Á-t mondott, aztán B-t. A politikusok a demokráciára, a jogászok az Alkotmányra hivatkoznak. Az ügyeletes szószátyárok pedig békát beszélnek a hasunkba. Közben a fasizmus kísértete – a médián keresztül, folyamatosan ismételve – átjárja Magyarországot. A hazánkban uralkodó „szociál-liberalista rablókapitalizmus” dinamizmusa nyílt teret adott a fasizmusnak. Ezt nem azért állítom, mert zavart ideológiájú, zavart idegrendszerű emberek éltek a „gyülekezési jogukkal”. A „véleményszabadság” jogommal azért élek, mert a történések ok – okozati tényezőitől és esetleges következményeitől félek. Félek, mert gyerekeinket önkényes szempontok szerint akarják hazaszeretetre nevelni. Félek, mert egyesek nem tudják: a hazaszeretetet, a családban és az iskolában tanulhatjuk meg. Nem tudják, hogy egy valamire való jogállamban az Alkotmány, a Parlament és a – jól, rosszul - hatalmat gyakorló kell, hogy domináljon a haza védelmének kérdéseiben.

Félelmetes, hogy „honfitársam” és hasonszőrű társai valós problémákkal, az emberek jogos társadalmi igényeikkel takarózva, kormányt és rendszert akarnak dönteni. Áldemokratikus eszközökkel a saját akaratukat szeretnék érvényre juttatni. Demagógiájuk, gyűlöletkeltésük futótűzként terjed az országban. Az ilyenre (is) szokták mondani, „A történelem ismétli önmagát…” Az Isten mentsen meg minket ettől!
A rendszerváltó politikai elit jó nagy lovat adott alájuk. Azzal senki sem törődik, hogy szerintem az emberek többsége „nem ilyen lovat akart”. Közben – mint honfitársaim többsége – azon is rágódom, miként fogok megélni az ötvenezer forintos nyugdíjamból. A Metró-bejáratnál ellentmondást nem tűrő ellenőrök, biztonsági hústornyok gyűrűjében végre megszabadultam – szabadultunk az elvakult „hittérítőtől”. A pénztár felé még hallottuk szidalmait. Egyre mélyebbre haladva, arra gondoltam, hogy az nem „erőszak, terror”, hogy marcona ellenőrök és hústornyok kényszerítenek „jogkövető magatartásra”, az viszont bűncselekmény, hogy ötvenezer forintból kényszerülök lakbért, közüzemi díjakat fizetni és enni – inni. Aludni már nem tudok.
Ebbe hülyült bele néhány „polgártársam”, és ez a politikai elit bűne.
„Az ám
Hazám!”

2007. augusztus 27.